A lány és a kõ

Egy lány áll most a parton, kezében kő.
Bedobjam a vízbe? - tanakodik ő..

Vagy ássam el a kertben egy jó mély veremben
Kiásnak az ebek, s lehetsz Te játék kövecske.

Én csak úgy találtalak, emlékszel a fűben..
Azóta is, Kincs! - így becézgetlek

Ha most bedoblak a vízbe, nem talál meg senki?
Mért nem vagy te gyémánt, azt keresi, mindenki.

Gyémántok közt kő az, ami kövek között gyémánt,
Sok egyforma kavics között, Te nekem a legdrágább.

Közben lemegy a nap, hűvös lesz a parton,
A lányka is elindul, nem hagyja el a kavicsot.

Ott lapul a zsebben, a jó meleg veremben,

Inkább találjon majd mindenki magától,
Magának - egy másik kincset.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.