A hetedik
(Tisztelet József Attilának e világról)
Ne szánjatok engem soha
Ne sajnáljatok
Minden héten rólam hétszer
Hét bőrt nyúzzatok
Mikor apám nemzett
Mikor anyám szült
Lángot vett az erdő
A Hold a Napra ült
Vérükből csapoltak
Verítékből gyúrtak
Keserű könnyekkel
Világra vajúdtak
Jeges széltől óvtak
Testükkel etettek
Sírtak, hogyha sírtam
Kínjukban nevettek
Kishercegük voltam
Disznók közt az ólban
Hat maszatos kölykük után
Hetedik a sorban
Babámmal az utat
Félőrülten jártam
Reá vártam mindig
S mindig másra vágytam
Isteni, s ha kellett
Ördögi is voltam
Szeretői között
Hetedik a sorban
Bolondokkal sírtam
Költőkkel nevettem
Szomjamat itattam
Éhemet temettem
Tagadtam az istent
Az ördöggel kezeltem
Gonoszok közt sorban
A hetedik lettem
Hét évig próbáltam
Hétrét hajlott hátam
Hetedhét határban
Hétszáz kínt találtam
Hét naponta hétszer
Hét próbát kiálltam
Hétfelé szakadva
Héthalált kívántam
Hétszer szült meg anyám
Hétszer öltem embert
Hét asszonyt temettem
Hétszáz őrült verset
Hetvenhétszer szálltam
Fáradtan a sírba
Hétszázhetven évemért
Hét sincs, aki sírna
Nem hagytam jeleket
Nyomot sem a porban
Széjjelszórtam magam
Élőben és holtban
Megtalálsz a bluesban
S minden pohár borban
Hétszáz mérföld mélyen
Várlak a pokolban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
