SZERELMI FÉNY

A szerelem, szárnyal feléd
Megérkezvén, leszáll eléd
Láthatatlan csak Te Érzed
Hisz megérintve, a részed

Oda hajol, s lágyan átkarol
Szemedben könnyet hagyol
Ez a boldogság könnycseppje
A hajnal ha, lágyan reá lehelne
Életemnek a gyémántja lehetne

Elzárnám, ha adnád szívembe
Örökre, immár velem lehetne
Apró kis ékszer, szíved záloga
Ha kérnék, se adnám már oda

Ugye érzed, édes kis szerelmem
Puha bőrödön hagyom érintésem
Végig simogatom kezemmel tested
Minden csodás érzése, a tiéd lehet

Érezd, hogy forróság lesz az érintés
Nincs körülöttünk világ, csak feledés
Elmerülünk most, egymást átkarolva
Az ébrenlét csodásan megélt álmába

Csak mi ketten a boldogságunk tengerén
Körülvesz minket a hullámzó szenvedély
A szerelmünk felér egészen a csillagokig
Már az se baj, ha körülöttünk hajnalodik

Mert, az imádat, mely őszinte vonzalom
Már átérezzük, mindent leküzdő hatalom
Nem állhat útjába, a boldogságnak más
Csak, ha létezne ennél szebb, mi csodás

Ennél még csodásabbat soha se éreztem
Hiszen, szívedből vágyódva Tiéd lehettem
Megérintette szíved a szerelmem érintése
Kettőnké lett, az összetartozásnak féltése

Nincs rá szó és nem is kellene keresnem
Milyen varázslat, hogy szívedé lehettem
Nincs ragyogóbb fény, mely kettőnkért ég
Ha hiányzom, hát szerelem érintését kérd

Azonnal hozzád száll, védelmezőn átölel
Ajkadra, a legforróbb csókjaimból lehel
Nézd édesem, felragyog minden érzelem
Beragyogja testünket a lángoló szerelem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.