TENNI KELL ÉRTE



TENNI KELL ÉRTE


Nem mondhatom, add hát kezed
Nem kérhetem, vesd rám szemed
Nem védhetem egyedül szerelmünk
Ha, most egymástól, ily távol lehetünk

Képzeld el, az élet nem megírt regény
Nem csak várni kell, hogy van remény
Gyermek sem csak a képzelettől születik
A szerelmet, ha hagyunk, szíveink feledik

Ha kinyújtja kezét, most feléd a szerelem
Nem tehetek már mást, hisz ott a félelem
Csak remélem, hogy most épp megérted
Az életed döntés, ha velem kell megélned

Nyújtsd ki Te is felém, most gyengéd karod
Megérzem érintésedből, ha ezt Te is akarod
Szoríts magadhoz, kedves, édes szerelmem
Tudod, mióta vágylak Téged, tüzel a testem

A lángoló testemben, csakis én láthatom
Ahogy, hozzád naponta boldogan vágyom
Te ebből mit sem látsz, Te azt hiszed vágy
Olyan vagyok, mint egy eldobható tárgy

Hát tedd ezt, ha most szíveddel ezt érzed
Hajints csak el messzire, nem kell kérned
Nem fogok többé, kúszva eléd vánszorogni
A szerelmemet hitetve, a szívedbe álmodni

Megmaradok egy eldobott tárgynak, vágynak
S majd kik éppen felém, sétálva majd járnak
Felvesznek, megnézik ki hagyott el, tárgynak
Tovább dobhatnak Ők is, nincsenek szárnyak

Akkor is én elhiszem, a döntés ott van belül
Hogy, az embernek szíve a szerelembe merül
Az én szívem most nagyon-nagyon szerelmes
A legszebb gyémántomért most is, oly lelkes

Az élet egy álom, ne engedjük, hogy féljünk
Hogy, bármikor eme csodából, kell keljünk
Én megpróbálom, bár nem kellene elhitetni
Hogy, hidd el szívem, örökké tudna szeretni!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.