LEOMLÓ FALAK
Aprócska fény a szerelem
Szívembe nézve meglelem
Tündöklik, ha szép az élet
Bátorít, ha mindentől félek
Most, kicsit, épp félve élek
Mindentől riadva remélek
Elhiszem, elképzelt álmaim
Erőt adnak mesés vágyaim
Kérlek, Téged aprócska fény
Legyél nekem az örök remény
Segíts most, hogy erős lehessek
Rám lelt ellenség ellen tehessek
Ne engedj, kicsi fény elveszni
Bátoríts kérlek, édesen szeretni
Nem akarom, tudom elveszteni
Minden álmom, e jelenbe feledni
Napról napra, a sorsom lettél
Több vagy nekem, mindennél
A varázslat általad megérintett
Mostanra a szerelem enyém lett
A vonzalom, kölcsönös varázs
A legszebb eljövendő látomás
Látni, hogy életünk összeforr
Lám, megérik, akár egy jó bor
Sosem volt részem, a hazug szó
Hogy, miattam legyen valami jó
Nem kenyerem, a hűtlen árulás
Az őrült fájdalmas, áltató ájulás
Bár lehetnének a gondok falak
A hiányodat mutató, fájdalmak
Őrült erővel zúznám szét mindet
Rájuk, könnyes pillantást hintek
A leomló falakon túl, örök a fény
Te ott állsz, mint egyetlen remény
Hozzád lépve, testedet átölelném
Magamtól el sohasem engedném!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
