monológ

annyi szavunk van
már már meghaladja a képzeletet
mit ki nem tudunk fejezni
mit nem tudunk kifejezni
nem tudunk mit kezdeni vele
végül mégis ugyanarról az egy-két dologról
akarunk szólni
itt van példának okáért ez a monológ
tulajdonképpen megszólalni nem lehet -
igen beszélünk, úgy tűnik, hogy beszélünk

ugyan ki beszél és kinek
mondjuk a magánmondandóinkat
ki lehet a megmondhatója
hogy honnan jönnek, hogyan keletkeznek a szavaink
párbeszéd helyett pár üvöltő száj mered az égre
miért ima, miért pont az ég
onnan jön, jöhet, vagyis jöhetne már a megvaltás, vagy megváltó tán

vagy csak anatómiai okokból: felfele van a fejónk
biztos az isten is felfele van
felfele keressük
vagy lehet lefele is keresni
ott is talál ezt-azt az ember
most tekintsenek velem oldalirányba
nyújtsák a kezüket keresztül a levegőn
kaszáljanak erőteljesen, érezzék a levegőt
ahol azt hiszi magárol isten, hogy ott van
ahol pedig csak levego van ugyanúgy mint mindenütt
nyúljanak keresztul a semmi testen mert
nincs szukseg bizonyitékra
nem is volt,
megszunt visszamenoleg is
keletkezese elotti keltezessel
csak en vagyok itt
meg a levego.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -