Magyarul

Magyarul szinte senki sem beszél már.
Egykor talán: a messzi őshaza
földjén magyar volt a szó,  -  bár kegyetlen
olykor, ha sebzett a Lét Csillaga.

A nyílt szavak már mind-mind könnybe fúltak,
vagy öltöttek rókabőr-álruhát,
mások dícsérnek Hordószónok-istent.
Ó, istentelen, primitív világ!

Miként lehet ily vaksin múltba nézni?
Az Idő ellenünk kalandozott,  -
s elkalandoztak, Igazságtól messze,
szennyes kezű, újkori magyarok.

Szavak, szavak!Legendák.Magyar nyíltság?
Mily más értelmet nyertek a szavak!
Bohóckodnak a törvény köntösében,
s igazat színlelően hamisak.

Tudom, nem tetszik, mikor éle villan,  
s kevésként is sok, mit rátok hagyok:
a szó legyen Szó e görbe világban,
s mielőtt szóltok  -  gondolkozzatok!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.