Túlélõk - javítva
„Lélegzettelen bordák börtönéből
füstként öklend félhomályt a tájra. „
(Kovács-Cohner Róbert: Szóköz)
és ha már hulla lesz és elkapart
sokáig oszló teteme
dögletes párában áll lehellete
majd sírkövet borostyánt eltakar
s nem lesz aki emlékezne
őrá ki míg fenn rohadt s osztott
ciánt maga körül s megrontott
seregnyi felnőttet és gyermeket
akkor majd beszívjuk mind az oxigént
megesszük lassan híg szarát
megisszuk lassan őt magát
mi fenntartotta sejtjeit míg élt
és nem lesz szó arról hogy volt-e lelke
hiszen míg élt se tudtunk arról semmit se mi
s majd akkor észrevétlenül hatalmat
vesz életünkön s nevet nevet
bestiális vigyora mögött
létünk minden bizonytalansága
dögletes párájából áll majd
miatta miatta leszünk az ördögök
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
