Jó kis nap

Ez jó kis nap volt, a semmire tellett, húzott magával az elfolyó idő, ringatództak az uborkapercek, csak ne
pörögne bennem a mantra egyre, ejnye, ezt is elvesztegetted! Kiabáljam hogy nem kell a kegyelmed?
Hagyjál már kis időre, hadd dúdoljam a dalt, ne félj, gyere lelkem,, menjünk bele a ködbe
ott ahol senki se lát, ugyan, mit fontoskodsz, azt hiszed, nélküled éhesen kel fel
a reggel? Ne irkálj végre, minek neked a cécó?
Mit tekeregsz, hőzöngsz, úgyis hiába várod odafentről a létezésedről a passzust!
Attól félsz rögtön szétporlad benned a jó, ha el mered hinni a nagy lazulásban, hogy neked is elég a barna közép?
Óh Uram, rettegek, elapad az írás lassú ár-folyama, s a nagy drágaságban a végén, ingyen sem eszem többet a
tested. Te odaadtad nekem-értem, én meg kevésnek bizonyultam? Vagy egyházad sötét oszlopai csupán, ők
hányják boldogságomat a szememre? Mit gondolsz? Elaludtam a vártán? A vágyam szembejött és eltérített engem
az útról? Hiszem, te hívtál meg ide édes uram, belesimulni hűvös földi tenyeredbe, enni a földet, örülni a gaznak,
hát ne hagyj hitetlen magamra! Visszalépek a végtelenből a véges időbe. Ül a sok nagyra nőtt kamasz feladat
szerte a lakásban, a kertben. Dühödten vesztegetem magam, mert itt hagytál, míg veled együtt én is nem látom,
ahogy mögém, az üres városba, a nyitott kapun át, kékes hideg űr lovagol be a sötétben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.