Céda versek

[1.]

Már szaporodnak a szavak köröttem,
s bár szemérmesen inkább rejteném,
hogy mi van előttem, és mi mögöttem,
engem nem béklyóz szégyen és erény.

Mint az utcalányt, ki pénzért koitál,
végül rávisz magamért a kényszer,
hogy megmutassam sírva a bokám,
majd közönyösen két gyönge térdem.

Nem jössz többé, hogy is rejteném,
hiszen odaadtam mindenem neked,
a combomon át fel a vállamig,
most már örökké lát két tenyered.

A vágyak elől vajon hova bújnék,
senki nem hívott, magad jöttél hozzám,
de én vagyok, ki lehajtott fejjel
rongyokba bújva ténfereg az utcán.

Ha kikerülsz, én szembe megyek veled,
engem nem béklyóz szégyen és erény,
már szaporodnak a szavak köröttem,
de nem koldulnak soha senkiért.

[2.]

Csak úgy régimódin virággal jöjjön,
küldhet futárral is alkalomadtán,
rózsát, szegfűt, nárciszt vagy fréziát,
maga helyett, ha nem jöhet rögtön.

Én majd szoknyát, és tűsarkút veszek,
és kiszínezem széppé magamat,
de ha nem segít fortély és akarat,
suttogja akkor is: szép Ön nekem!

Azt akarom, hogy gentleman legyen!
ne adja fel, hogyha kikosarazom,
és igent mondok a második táncra.

Előbb szégyenlős kis ladyje leszek,
de ha kimért szerepemtől fáradok,
értse félre, ha lefekszem az ágyra.

[3.]

Ágyak, az asztalon ócska terítő:
ez egy teljesen hétköznapi miliő,
s a képben mi is benne vagyunk.

Lepedőnkön ébred az önérzet,
szerelmünkből illan a költészet,
mielőtt tíz lesz, jobb, ha elindulunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.