Tetõkön és a Föld Alatt

(forrás: Gogol Bordello – Through the roof and underground)


Ha csapda várna minden sarkon,
   mi város, utca, szerkezet,
belátod por-zakód s a verklid
   csak épp a föld alá mehet.
Szobád, ha végleg rádkacagna
   és elmebajba konspirál,
a füst belül, mi menne egyre,
   csak háztetőkre kúszhat már.

Tetőkön és a föld alatt,
   ha jönne már a nyárvég,
ha újra sörzöl egymagad,
   csak ennyi fújna széppé.

És egy határ a másikára
   – megannyi marha andezit,
montázsa csúf, de van lakájlag,
   kivel piálhatsz reggelig.
S a díszpolgár aludni tér meg,
   az üzlet kultúrát kajál,
az alvilágot ölni vágyják,
   de szív az úgyis órajár.

Tetőkön és a föld alatt,
   ledér akármid ébred,
ha monokrómba áthaladsz,
   ha menni kéne végleg.

És pár kölök kap olvasásra,
   miközben elnyúlhopp a nyúl,
megkérdik, merre hoppog egyre?
   Csak ők tudják, mi útjuk út,
mi nyúlhopp, hold-rezsim, határ közt,
   a senkiföldje senkiség.
Megélhetésük mint a pernye,
   csak száll és álruhába lép.

Tetőkön és a föld alatt
   a vihetőt kivinni,
patróna-színed enmagad
   lövészárokba hinti.

Nincs fal, mi nem vált cseppfolyósra,
   a rendszer rendszerezve hull
s hol nincsen semmi cél, csak útja,
   még egyre körzik annyi nyúl.

Tetőkön és a föld alatt,
   sok bordélyházi szívben,
ha rajzik, csókol, hajbakap,
   pikánslik mendegélten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.