L.H.O.O.Q.

Itt állok most. Ez az a hely.
Jártam már itt.
Hol az idő múlandó szárnya alá vette a napot.
Fagyos szél süvít.
Téli hajnal.
Az álmunk szemünkre fagyva csüng , s altat.
Megdermedt kép. Sóvárgó tekintet.

Óramű szerkezet. Csuklómra égve.
Szükséges rossz.
Percei elménkbe égeti a pergő lét báját.
Szomorkás jellem. Megrepedt álarc.
Azzá tett kegyetlen múlása a végtelen térnek.
Csókjai éltetnek. Álmatlan kéj.

Jeges mező. Igen még mindig.
Közel a cél.
Léptei szaporán követve siklanak a nyomban.
Ködpárás szavak.
Szádból estek alá.
S rálépve szárnyakat nyer a meggyötört test.
Harangszó eszméltet. Ravatalt kísér.

Lágy kontúr sejtellik. Álldogál némán.
Angyali metszet.
Látomás szelleme élettel tölti a kiszáradt szívet.
Szerelem képe.
Elmúlt pillanat.
Arcából elhalt a virágzó élet gyémánt szilánkja.
Üveges szemek. Ébenfa koporsó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.