Ajándék az életed




Olykor csak bolygunk, megfáradt utazók
a lét reánk szabott ösvényén.
Felrebbenő tekintetünk riadtan bukdácsol
sorsunk hegyekkel és szakadékokkal
ölelő karjai között s gyöngének, védtelennek
érezzük ványadt csöpp valónkat az Úristen lábainál.
Pedig e világ értünk sóhajtja nyári esték illatát
s boldog mosolyunknak irigye a tavasz.
De mi kishitűek vagyunk.
Azt tagadjuk épp, amit a Teremtés ünnepel:
az Embert, önmagunkat.
Mert erőnk az embert Emberré váltó
szép jellemünkben lángol, a tetteinket mozgató
kiváltságos hit és az alkotás gyönyörű
lelke emel két lábra bennünket,
s e küzdelemben hőssé avat minden egyszerű jámbort
a tulajdon sorsán jobbítani igyekvő akarat.
Ajándék az életed - Neked s nekem is.
Benned szépülök és jobbulok meg én,
mert torz valómat csak a Te lelked tükrében
igazítva lehetek csak képes árnyaim fényre cserélni.
Szeretlek Téged.
Bevallom és úgy hajlok nap mint nap meg előtted,
mint szélben szárítkozó hajnali fűszál:
harmat mosta arcom látják
könnyáztatta, fásult naplementének mások,
pedig ez csupán egy új reggel didergető ébredése.
Fűszál voltam alkony karján, az maradtam pirkadat keblén.
Szellő voltál csillagok alatt, az maradtál
napfény ízeit szórva délelőtt mosolyában.
De derekam köré csavart az Úristen játéka,
s nekem kacagás csak metsző dalod éleimen...



B.-tér
16:01 2008.11.14.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.