Kék esõ

Néha még álmodom róla...
Októberi langy délután volt
Lassan bandukoltam a szélben
Égô szemekkel fürkésztem a távolt

Idôvel meglassudtak lépteim
A távolt egyre ritkábban fürkésztem
Kóbor gesztenyékre tapostam
És csak magamba néztem

Valami csillogott a tócsákban
Tán a remény lehetett
Akkortájt történhetett
Emlékszem kék esô esett

Akkor láttam elôször
Ott sétált a fák között
Megsimogatta az arcom
Azt mondta holnap ùjra eljövök

Eljött... minden nap
Egy marék boldogság volt a kezében
Nekem adta...boldog voltam
Ezt láttuk Egymás szemében

Késôbb egyre ritkábban jött el
A boldogság kevesbedett a kezében
Csak a közelgô bùcsùt
Ezt láttam ezüst szemében

Elment örökre...
A virágok meghajlottak elôtte
A zùgó szél is róla énekel
De senki sem hallott felôle

Egyszer ùj tavasz jött
Minden virág ùjra nô
Nyomait is elmossa lassan
A kék esô...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.