Metal-blues

Szóljanak újra veszett erővel
A lehalkult a gitárok!
Pengjen a fém, mely élteti a lelket.
Fehér Fenderek, Bíbor Gibsonok.

Szóljanak újra acél-indulattal,
Hegyi ösvényeken kelve át.
Adjanak erőt, nyugalmat, pátoszt.
Fehér Fenderek, bíbor Gibsonok.

Szóljanak újra szélvihar-szívvel
Lelkeinket Isten elé terítve le!
Oldozzanak fel, álmaink fogytán,
Fehér Fenderek, bíbor Gibsonok.

Szóljanak újra veszett erővel
A lehalkult gitárok!
Görcsbe-tört lendületünk romjain,
Fehér Fenderek, bíbor Gibsonok.

Jimit látom újra
Woodstock esőverte színpadán,
Amikor az utolsó hang is elrebbent
Fehér Fenderéből. Utána rezdült
Csend lett, majd döbbent ováció,
S a tömeg szedelődzködni kezdett…

Az a blues akkor, onnan elindult,
Nyugatról keletre, istenverte
Partokon át vitte lendülete.
És a Kapitány bíbor Gibsonjába
Költözött a rock indiánja,
Napkelet táltosa.

Szíve fehérbe öltözött,
S a menekülő gyilkos is
Menedéket lelt
Mexikó hegyei között.

Arra visz az igazság útja,
Amerre port kavar a szél,
Ahol a folyó eléri tengerét,
S a fák ága vizet ér.

Onnan indul minden vándor
A világba szerteszét,
Ott búcsúzik árnyától a fény,
Mielőtt az arcodhoz ér.

Ott születik Isten álma,
Vállaidon sólyom szárnya,
Csillagmezők sóhajtása,
Omló béke óhajtása.

Minden lépés onnan indul,
Minden dallam oda fordul,
Amerikától Európáig,
Európától Magyarhonig,

Hendrixtől Béla királyig,
Gyökerektől lombos ágig
Nőttek fel itt az álmaink,
Alkony-árnytól virradatig.

Szólnak újra veszett erővel
A lehalkult gitárok!
Túlpartokon innen és túl,
Fehér Fenderek, bíbor Gibsonok.

2006. július 12.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.