lángok
földek égnek bennem
zöldellő búzatáblák
szép, új lugas,
virágzó gyümölcsfák
lángokban áll az orgonaszőnyeg
a füvön
parasztok ütik botjaikkal
a bokrokat
s harsogják
miért nincs itt madárijesztő?
de nem jár erre felhő sem
nemhogy madár
mire kifullad a tűz a tombolásban
nem marad más
csak forró kövek
szégyenégette amulettek
az átkozott talizmánjaid
anyám
szikrát hánynak
de én nyakamban hordom,
mellemen, tenyeremben
inkább megtanulok esőt csinálni
dallal, tánccal, dobszóval
vagy bárhogyan
amíg a föld ki nem virul és újra terem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
