„APU HAJJJ MEG!”




Apám,  huszonöt év telt azóta, mióta aggodalmad
nem engedett az útra;  hogy most már elég a játékból,
mert vacsorázik minden jól nevelt gyerek
vagy lefürödve nézik a tévét az ágyból.
Nem értetted, hogy egész nap én játszottam az ebihalakkal a patakban
és, ha  most behívsz  enni,  a Palkó ott fog teremni,
amit én  reggeltől óvtam, ő tönkre fogja tenni.
… így osontam pizsamástól a teraszra, melynek korlátján
ma is ott  díszeleg a fémbe vésett gyermekkori harag:

„APU HAJJJ MEG!”

Aztán évekig oda teregettem a babám ruháját,
hogy meg ne lásd, mit írtam,
de te már láttad…  tudom…
hiszen a korlát vagy tízszer volt lefestve,
de soha nem érte festék azt a sort.

Így aztán tegnap újra vésni kezdtem,
harmincegy éves nagy gyerek,

„APU BOCSÁNAT! MINDIG SZERETTELEK!”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.