Cseszhetem én...

... hogy megbocsátottam X-nek, meg Y-nak,
vizualizálhatom,
amint rózsaszín ködbe borulva
keblemre ölelem,
még Jézuskát is
csomagolhatok mellé,
annyit se fog érni,
mint halottnak a csók:

a következő élethelyzetben
ugyanazokat hibákat fogom elkövetni,

így mire felocsúdok,
ugyanabban a relációban leledzek,

és a szupervizionálás is
csak annyiban segít,
hogy tisztán látom
mért borult már megint rám a szaros bili,
de ez még sem a helyzetet,
sem az ennek nyomán kialakult
keserűséget nem oldja,
és nem is képes adni
egy kevésbé elviselhetetlent…

-Lehet játszani ezt a szubjektív idealista átfestősdit is,
meg pozitív gondolkodósdit is lehet játszani,

de próbálnak engem így is elegen manipulálni,
minek hülyítsem még én is magamat,

a szar alapvetően akkor is fogyaszthatatlan,
ha leöntöm egy csupor fini csokimázzal.

-A lelkem elborítva vérző sebekkel,
és nem azért olyan, mert szeretem nyalogatni azokat,
hanem akaratom ellenére összevagdalták.

- Az én saját mennyországomnak
ugyanis az a lényege,
hogy egyedül nem teremthető meg,
ahhoz kellene egy társ,
aki önként, dalolva másik fele annak.

-Gyűlölöm a földi matematikát,
a kis hal megeszi a nagyot,
a nekem úgy lesz több, ha tőled elveszem logikáját,

-így aztán a „spleen” és az „ideál” között
olyan ordító szakadék tátong,
és ez nap mint nap annyi abszurd,
és számomra gusztustalan,
és nyomasztó megnyilvánulással jár,
ami folyamatosan a tűrés-határamat súrolja,

-és ne vigasztalj, azzal, hogy énrám szükség van,
mert külön kínszenvedés erre a sebhalmazra
még az önfegyelem kényszerzubbonyát is felhúzni,

MESTER ÚR, MI AZ
MI AZ ÉN MEGJAVÍTÁSÁHOZ
SZÜKSÉGES SZERSZÁM?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.