Semmisség

Semmisség

Abban a fénytelenre meszelt lépcsőházban
laktak, emlékszem - a Fehér Nyúl sugárút
haspántján, s ahogy fapofával hajolgattak ki
a csokihúros erkélyen, egyre csak nagyobbakat
löktek a belső udvar kocsonyáján felhalmozott
valósághordalék bal vállán toldalékba.

Ez volt a béna család egyetlen valamire sem
való szórakozása, amúgy meg senki nem járt
hozzájuk szobára - nem ültek vén rókák és
rücskös kis vadmacskák az asszonyka búval
baszogatott stelázsiájára- csak a folyosókon
csikmákolt a fréz megszokás.  

Szép, szent morál, hogy mikor a vín apóka
belemasírozott egy körkörös agyvelőgyulladásba,
s már kiáltott messziről a halálba, hogy: Hé, hahóka! -
rögvest felgyűrődött az összes dőre szomszéd
barackvelőmirigyes álma, s mint siserehadak malasztos
indítványa, odakatyvaszolták magukat a küszöbön túli
élményingoványba- misét hozva alkaron.

Zsírlé folyt az arcokon, az asztalon friss harcsapogácsa
kelekótya tánca járt - a röpke pillanatok úgy tobzódtak
a falakon, hogy lassan megkérgesedett a dunnás kis
unalompamacsok kaftánittas vadrománca – szűk
folyosókon röpködött az izgalom piromkodása:
készre szült álomágyúk ocsmánysága.

Életük tátott szájú tokmányából ki – kihúzódzkodva
jöttek rá csak egy ócska  pillanatban, hogy ez a sosem látott,
sosemvolt kis koporsószirmos csinnadratta úgy
ütött be, mint egy szamovárnyi kokain az óvárosból
kiragadva, s már fogódzkodtak is a szükség porain,
nyakukba fergeteges komissiót kiakasztva – hogy nem
akarunk másért élni már.

Mint becsületre áttért vén cigány, kinek már az is
mindegy, hogy feláll-e? – nyüstölte vad nyugalommal
vissza magát a tespedés, hogy mire óvakodva szívodott
fel hónapokkal később az összes lihegő gyászkirály és  
halálcsezáre: átdörmögte magát rajtuk ismét a csendes
punnyadás, meg a magatehetetlen semmittevés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.