Óh az a boldog szerelem!

Óh az a boldog szerelem!
Reggeli mellé üzen az eszme
este is ezt küldik a tévén.
Álmodsz, de sötét lesz
a fejedben, kiolvadt a biztosíték.
Azt kérdezed, te minek éltél, ha téged
elkerült ez a Trisztán érzés?

Hol vagy Izoldám?
Vagy mindjárt kettő?
Aranyhajúm, te vagy az első,
igaz, már másé.Reggelenként
nem vagy kócos,
és nincsen szájszagod sem.
Óh Márk király megtarthatod  a ráncait!


Az én Izoldám, a borostyánban, üde, félénk,
éjjel tiszta az emlék. De nézzük a  nappalt.
Kell egy asszony, Fehérkezű a csalfa, csapdába
ejtett engem, na tessék, ilyen a győzelem
kisasszony te akarsz engem,
én meg a hálóm. Szőrösen ülök középen és figyellek,
mint gabalyodsz egyre beljebb.


Azon gondolkozom,inkább  mit veszítsek?
Téged? Lassan megbénulsz majd,
s megeszlek.Vagy drága Aranyhajúm,
neked kell menned?
Csak azt tudom, míg teltek az évek,
s e dilemmán hosszan merengtem,
hálót fonni szerettem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.