Az õsz

Ablakkerettől ablakkeretig
  pásztáz szemed:
  két napja csak esik.
A sarokban szétszórva krumpli,
  üvegben cefre,
odább vasalatlan rongyaid,
  lavór és szennyes.
Mindez közel az ablakhoz,
hozzád meg minden túl közel van,
  kínosan közel,
  hobbikertjeivel
az esőtől bombázott Gulyás utca,
és az a kurva ősz. Jobb lenne futva,
  gyorsan elszökni,
  mielőtt még tovább dagadna
  a kövezetlen úton a sár,
és nem csak mindig túlélni!
  De, - valahogy alattad
  csak recseg tompán
  és nem akar engedni
  a kiszuperált hokedli.
Bámulsz, elállva a maradék fényt is.
  Kint senki se’ mutatkozik,
a szomszéd sem: Ó, Pócsikné a drága,
  ha tudná magácska!…
De a Pócsiknék semmit sem tudnak,
addig, míg mellük szép, bőrük feszes,
  semmit sem akarnak!
És te vesződhetsz ezzel az ősszel,
  mint aki csak szabadulni akar,
de maga köré egyre jobban falaz.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.