Madarak

(A madarak mire várnak?)

Ó, ez a merev tervezés,
minden ritmustalan, béna!
Árva dalos madaramnak
lóg a szárnya, nyelve néma.
Akiket kifoszt a világ
csak állnak, nem kiabálnak...
Megvették az égi időt,
a madarak mire várnak?
Suttognak a fülbemászók,
beszélnek tücsköt-bogarat,
hogy nem hisznek a tojásban
a szókat költő madarak.
Szurkálódó sünvirágok,
késsel repülő madarak,
égi csikót zabolázok,
eladom kehes lovamat!

(Madarakat fogadsz magadhoz)

Szigetedre madarak hullnak,
némán lüktető sötétségben,
vadak füléből vér szivárog...
Ne higgy a rontás erejében!
A zöld vadonban nem veszünk el,
összefogva kijutunk onnan.
Hagyd az ágáló barátokat,
osztozzunk madár-hatalomban!
Dúdolgat magában az isten
valami dalt a teremtésről...
Tövis szaggatja szárnyaidat:
halálos fegyver, növényi tőr.
Madarakat fogadsz magadhoz,
felköltözöl a megnyílt égbe:
menedékjogot ad az isten,
kapaszkodsz elnyűtt köntösébe.

(Csinálhatsz madári dolgokat)

Egy árva pilóta, keresztként
a kocsma földjére zuhanva,
az éjszaka kísértetei
kilopakodnak az utakra,
s kifutnak a meghajtott gépek,
kitódulnak az éjszakába,
s az alvó tejúton vadásznak
valami furcsa kék madárra.
Csinálhatsz madári dolgokat:
válladra szállt az aranymadár,
s ha akarsz, üthetsz egy tenyerest,
értelmetlen gőggel is akár!
(Urak, alvilági körökből,
tobzódva fekete vagyonban,
égre szállván miért kötődtök
a röghöz e tenyérnyi honban?)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.