Nem álom ( G.Gy-nek)

Én láttalak Téged cifra templom mélyén, idegen oltár előtt, hamis isteneknek áldozni

és akkor könyörögtem Érted

És láttalak fekete vasláncokon kifeszítve, megkötözve, kezeid bilincsbe verve, mikor arra készítettek, hogy az áldozat Te magad légy

és én sírtam akkor Érted úgy, hogy önmagam lettem a gyötrelem

Láttalak aztán hegytetőkön, magas csúcsokon és sziklák szélein, őrülten, tébolyultan, sikoltozva rohanni,

és megint sírtam, újra csak könyörögtem

Aztán láttam, hogy a szakadék peremére angyalok gyűlnek, sorfalat állnak ott, vakító fehérben

- szárnyak nélküli égi lények, emberformára teremtett tünemények -

és miközben te csak rohantál, neki a hegy szélének, a halálnak, ők utadat állták és nem hagytak veszni Téged

Akkor megnyugodtam.

Amikor megcsókoltál, - az már nem álom volt

Csókoltál és öleltél egy zászló alatt, olyan önfeledten, hogy nem is vetted észre : fejünk felett gyűlölt szimbólumok lengenek

nem volt már sem harag, sem halál, sem félelem

Én ősz óta Téged vágylak, egyre csak kereslek mindenkiben

Adod magad, vagy sem, bármit is tehetsz, - ismerlek.

Ha el kell köszönnöm Tőled, ha megtagad tőlem az ég is,

én az időkön innen és át, és múlhatatlanul



nagyon

szeretlek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.