tón a lúd

nyikorog az ajtó
a cérna még tart
utazás közben
az útlevéllel
a kabátomban
a kompon
ipari méretű
ismeretlen
élettörténet fojtásában
olyankor
ott igen
ott egyre inkább
vaskosabbnak tűnik
a skiccszerű part
a túl, a szembe
pedig egy
szerencsétlen képet
ragasztottak
az útlevelembe
néha megvan
az illúzió
hogy hozzád tartok
hogy ott majd
jobb lesz
lesz egyáltalán
- a lét, mint olyan
nem mindig passzol
hétköznaponként akár
egy parkettára
kiborított ezerdarabos -
nehéz teher volt
dehát én résen
tudom, hogy aljas
senkiházik ezek a partok
szidni nincs kedvem
tiszta szájjal
akarok megérkezni
utóországba
ne haragudj
ha nem vettem belépőt
csak a kompon
útközben
valaki lerabolt
erőszakkal akart
hiába mondtam
hogy a neved
az a végállomás
legalábbis
minimum egy megálló
nincstelenül is
szeretnék hozzád
csak nincs nálam
útvonaltervező

három kívánságból
egyszer legyél
nekem hajléktalanszálló





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.