Ahogy öregszem
ahogy öregszem
egyre jobban szeretem a csendet
a szótlan szemlélődést
nem mintha fáradtnak érezném magam
vagy ilyesmi
egyszerűen
kerülöm a zajt
a nyüzsgést
a szájtépést
azt gondolom
régebben éppen eleget fecsegtem
és mit értem el vele
nem sokat
manapság már nem tervem megváltoztatni
a megváltozhatatlant
és nem akarok mást
mint írni pár jó verset
készíteni néhány szép fotót
évente lefutni legalább egy maratont
és több jót cselekedni
mint rosszat
azokkal
akiket ismerek
és azokkal
akiket még nem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
