Szétesés

Szétesés


I.

Kócos Nap ül ablakomban:
felétek is mifelénk lesz!
(Anyám ajkán, ugye, értesz?)
Fésűs szél ring a Bakonyban,

s tóthágast áll délibábom:
[korgó zsebek csilingelnek]
hungaricum folt a rongyon,
s nyaralás a téli álom.
Cseréljünk, ha irigyeltek.

II.

...ember vagyok
te állat...

III.

énistenemszabadítsmegagonosztólnemakaroktöbbéversetírni

V.

a költő magányos táncos és herélt szerelmes
csak a vershez hű, a vershez
méghogy az őrület betegség, kórban vergődő tudat!
Hát nem a józanok indulnak leinni magukat?

6.

ha karok nélkül élnék,
vajon mit találnék ki,
hogy lejegyezzek egy verset?
szerintem az ihlet első szárnycsapása
rávenne, hogy tanuljam meg
használni a lábaim, vagy a szájam,
ha lábaim sem lennének.
Milyen hülyén néznék ki a könyvem borítóján!
"egészalakos képet parancsol, vagy portrét?"
"hahaha" mondanám,
mert magunkon nevetni lelki nagyságot mutat.
Egy titkár, esetleg?
...diktálni költészetet?
láttatni nyomoromat egy idegen előtt
- még ha csupán egy lélekző toll is -,
láttatni szenvedésemet,
ahogy törlök egy mondatot,
egy szót?
láttatni kínomat,
ahogyan idétlenül keresem az igazit?
láttatni tehetetlenségemet,
ha kész a vers,
de rossz
beteg
nyomorék?!
soha.
elviselhetetlen
lenne
kiszolgáltatottságom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.