147. vers ( eredeti változat )

147.
„ Hallottam sírni a vasat
   hallottam az esőt nevetni
   Láttam, hogy a múlt meghasadt
   S csak képzetet lehet feledni”
                                     József Attila
I.
Harmat szalad le a szirmon
Vadvirág díszíti a nyarat
Szabad-e a szívbe ma írnom?
Őrizni megtalált aranyat
Kertembe tértél zavartan
Mosolygott felém az alkalom
Bóklásztunk színes avarban
De ma fagy rajzol az ablakon

II.
Jégvirág csipke a függöny
Szíved szerelme csak szilánkok
Szomorú, tőled kell függnöm
Felzokog bennem hiányod
Karjaink lánca szétszakadt
Hova lettek a boldog percek?
Bennem, mint emlék él szavad
Talpam alatt hópihe serceg

III.
Hóvirág dugja ki fejét
Szakadó, fehér paplan alól
Hárfán zeng étheri zenét
Kikelet, ahogy vígan dalol
Szikrázó, csorgó patakok
Csilingelve futnak szerteszét
Gondolat-árral szaladok
Eszembe jutsz ezerszer, te szép

IV.
Tűnődve nézem a tavaszt
Ajkam nyílik, mintha mormolok
Szívembe titkokat ragaszt
Beindulnak mind a hormonok
Pókháló libben a szélben
Ezüstszál ami hozzád kötött
Mikor kettőnkről beszéltem
Szerelmünk úgy tűnt, hogy már örök

V.
Nem gondoltam volna akkor
A szívben is élnek évszakok
Rámhajoltál alkonyatkor
Szél hozta felénk a vízszagot
Éj fekete selyme takart
Kacsintottak huncut csillagok
De sors gyászolni akart
S a szűz hava csak fájó kínt hagyott



VI.
Most élem át azt a nyarat
Poros úton egyedül lépkedek
Ezernyi fénypont, kis bogarak
Újra rajzolják bennem képedet
Tested idézik, rózsapárlat
Hajad szállt, hogyha kibontottad
Könnyemen át is téged látlak
S nem körvonalát sírboltodnak







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Valakit szeretniFeltöltés ideje: 2010-09-25 12:59:42
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-25 12:59:42