Benceversek – Mégis

(Ajánlom szeretettel Czékmány Sándornak is.)

Tiszaőrs egy tengerparti falucska a Hortobágy szélén. Tudom, a föld
rajz. Esténként hűvös dunyhafelhők közé bújva rajzoltam meg a más
napot. Kékvércse fészkekkel koronázott akácokat, amiket majd meg
kellett másznunk, a vadszilvafákat, a titokzatos türkiz fátylat a
látóhatár fölé, és a tengert. A tengert mindig a végére hagytam. Csak
félálomban szabad tengert rajzolni. Májusban zöld augusztusban
aranysárga hullámokkal.

Alig volt időnk. Mire a városból a partra ért velem a busz összement.
Ha tudok görögül, biztosan Kronoszkának hívom ezt az alig
hallhatóan handabandázó mérges manót. Rendszeresen bezártuk a
padláson egy régi vekkerbe. Itt nyugodtan elidőzhetsz komám. Azzal
otthagytuk. De mindig kiszabadult. Szívós jószág. Egy nyáron
aztán már nem tudtunk egyszerre leszállni a buszról. Megnőtt. Bezárni
sem tudtuk többé. Gúnyosan vigyorogva feküdt mellettem, ujjaival
ütemesen dobolt a falon és mindennek a felét lesatírozta. Aztán már
szinte mindent. A tengerből tengerszem, az eget tartó fészeksapkás
óriásokból fák, a türkiz fátyolból egyszerűen ég lett. Eszünkbe
jutott a földrajz. Hogy elhanyagoltuk, pedig milyen szép tudomány.
Megnéztük a térképet de nem találtuk a tenger partján Tiszaőrsöt.


Minden évben többször visszamentem. Mert meghalt mindig ez vagy
az. Nem, nem azért. Még nagyapám halálának hírén is csak
mosolyogtam. A tengerért mentem. Csak a tengerért. Hátha maradtak
valahol eldugott öblök. Tócsákat találtam. Belemerítettem a kezem,
hogy hazavigyem megmutatni, milyen volt, de hiába
szorítottam tenyerem a nyílásra, kilötyögött. Nem tudtam, nem
értettem, hogyan zárhatnám le. Aztán jött ő. Látod? Az unokád. Ez a
kis vigyorgó dugó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-01 23:11:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-02 12:22:35