József Attila idézése
Ó, hát miféle harc az élet,
ha halottakat követel,
miféle szabadságra ébred,
aki az ég alatt telel -,
míg rongyait a szél szaggatja,
önmagába kapaszkodik -,
riadozik az istenadta,
mintha vesztene valamit.
Mára már kevesebb a polgár,
és egyre több a proletár,
istápolójuk csak te voltál,
fuldoklónak a szalmaszál,
éhezőnek, ki velük koplal,
szomjazónak tiszta harmat,
hitehagyottnak buzdító dal,
s felkent mestere a dalnak.
A végtelent ma veled mérem,
pedig azt mérni nem lehet,
amíg az áprilisi égen
kergetőznek a fellegek -,
a Gát utcai öreg falak
gyermeksikolyodat őrzik -,
verseid hatalma megmarad
a mérhetetlen időkig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-27 04:25:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-27 04:25:56
