Bableves a ketes vágányról

Bableves a kettes vágányról

Profán-bután gázt szívtam,
mert a halál olyan egyszerűnek tűnt.
Téglányi jég esett, nem akart elállni,
meghalt akkor a fél világ,
a másik felének nem volt mit enni,
na ugye, mondtam én, ez vigasztalt volna,
mikor a búzatáblából lila bikák
üldözőbe vettek, mentem az emeletre a nyilamért,
már majd nem elértem, mikor felébredtem.

Meg kell mentenem a világot,
- Maybach Exelerot egy kiflire cseréltek.
Olyan jó a jelenések könyve forgatókönyvnek.
A dánok irányítják a világot,
de ezt ne mondd el senkinek;
tilos a diagnózis, mert az már dángyűlölet.
Olyan szép lelkem van, mint senki másnak.

Hova menjek, mit csináljak?
- pedig az ELTE jogi karán végeztem.
Kizsákmányolásból írtam a disszertációmat,
az Ördög legjobb szolgája - díjat ’72-ben vettem át,
dolgoztam a Pusztítsuk el a földet - alapítványnak,
érdemes lettem a nagykeresztre,
filmet forgattam, színjátszást oktattam.
Bablevest raktak főni csülökkel, a kettes vágányra,
kolerás haitiak nem kértek belőle.

Fekete ruhában, fekete emberek mennek a fekete világban
sorban-sorban, a halottak napjára, de gazdag burkolók
kifugázzák a kínt, a jövőtlenséget. A szerzői jogvédelem
megmenti a szerzőket az illegális felhasználóktól,
így a szerzők boldogan hintáznak.
Emberből főznek levest hálaadásra.
Nem ilyen volt a világ, amibe születtem,
legurították a földgolyót az emésztőgödörbe,
vagy csak nem bírnak már szüleim sem, és én sem, magamat
elrejteni az ármány elől. Ez egyszer megöl.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-30 12:04:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-30 12:04:53