Mindenszenteki tánc

Fogj egy fűzőt, denevérem,
fésülködj, mint játékbabák,

nyaldosd máskor le a vérem,
szólnak nékünk rozsdás tubák.

Mosolyt is fel, bőgtél eleget,
hegyes ujjat kencébe marts,

piperészkedj, eztán le, mars,
az éj elfogy, rögtön keleget.

A hallunkban várom, asszonyom.
Szédítő ön, bomba, agymosás,

ha néz, minden lépte összenyom,
hát én leszek mindenért hibás.

Hátrahagyjuk násziágyunk,
útra is kelünk, mint annyi pár,

bálba mennek, mást csinálunk,
táncolunk, a Hold míg kornyikál.

Vendég nyomát őrző kerevet:
mindenben ott az egykori bál.

Most kinn a kéj, nekünk kiabál,
földünk felett árnyék mereved'.

Botladozunk, mint gyertyalángnál,
két megtébolyult, epedő rém,

utcakövön, min macska járkál
karmolván az est lepedőjén.

Piknik lesz még, egy bokor haján.
Lesz máglya, rémmese, ajjaj-ár.

Nálad koktél buggyog, oly kaján,
és ránkijedne, ki arra jár.

Illeg egy szalag, haj tömegén,
és hetyke, ha almába harapsz.

Egy helyre kövess, el ne marassz,
hol mulatni tudnánk te meg én.

Elszállunk egy ferde kertbe,
vad keringőre pártnerem,

parkett permét szél tekerte,
mécsben izzó a bálterem.

Nincs köröttünk semmi lámpás,
mind zsebre csenték víg manók,

gyúlna is, sem lesne ránk más,
nem laknak itt, csak röglakók.

Sápadt karral hullsz a táncra,
csellóvonón és a Hold dalán.

Áll száz szellem ponyvasánca,
zsémbes szipirtyónak oldalán.

Szirup csordul, áznak ág-bog kócok,
kénködök dúlják az ég ormait,

és az én szívembe csak bor folyik.
Te zoknis varjú, adok gombócot.

Kinek kell az egyszerélünk.
Támadjunk fel négyhetente,

bukottan, de visszatérünk,
dőlj le addig, rajta, tente.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-31 11:19:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-31 11:19:21