Bőre illatát tüdőre szívom

A nagyvárosban vár egy nő, a drága,
én őt akarom, ő meg engemet,
a tíz ujjam testét körbe járja,
megpihenni csak zugokban szeret.

Bőre illatát tüdőre szívom,
a szellő néha halmain megáll,
biztos ő is élvezi, gyanítom -
a nap eközben fészkére leszáll.

Hosszú út volt áthúzni az égen,
számolni a madárfészkeket,
csak én nyertem ebben a cserében,
nekem van, mi másnak nem lehet.

Van nekem egy édes-kedves nő, ki
megmutatja drága titkait,
s én boldogan fogok kergetőzni;
látni akarom a holnapit.

Utolérem, magamhoz szorítom,
s csókkal hintem gyönyörű hasát,
ezt már ő is élvezi, a kincsem,
s tanulunk egy újabb figurát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-26 14:57:18
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-27 12:02:58