harmadnapon (v 2)

cefetül dühös vagyok magára.
nézzen csak rám: ön miatt ülök
itt gyáván, a meghalástól félve
és bőgök, mert egyáltalán nincs
kedvem elfogadni, hogy ezt meg
merte tenni velem.

napok óta csőtörés van nálunk.
harmadnapja rövidre zártak
a falban a vezetékek. az elázott
könyvek a polcon meg attól félnek,
hogy kivágom őket a pillangózó
betűik miatt a csukott ablakon.
jobb nekik nélkülem.

ön tudja mi a depresszió?
én eddig nem.
kicsit olyan, mint az élet,
csak nincs a végén hepiend.
írhatott volna magának
nekrológot mielőtt, hogy
szokjam a halála gondolatát.
eljöhetett volna velem a temetésre,
aztán gesztenyemézes teázhattunk
volna egyet a régi szép időkön
heverészve egy bevállalós dunaparti
padon, hogy meg ne hűljünk-,
láblógásztunk és világot váltottunk
volna, ahogy szoktunk, csípőből,
hülyülve, halálkomolyan és pengeélen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-23 18:38:52
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-25 20:42:22