Jégfalon át
Áthatol a csend a gyengédségeden,
a megejtő hit, varázserő
magához vonz, hogy mindeneddé legyen,
mintha mennyből bukkannál elő.
A kéz ad,-hát adj-úgy szeret öt ujja
s lesz mindig, aki viszontszeret,
hogyha a jó a rosszat felülmúlja,
tenyérmelege felékszerez.
Kincsek nélkül, akkor is, ha szegény vagy,
szegények közt a legszegényebb.
Mit magadból adsz, Isten ajándéka,
rivalda helyett, emberséget.
Egy kinyújtott kéz elég, hogy megérintsd,
a szív ajtót vág a jégfalon,
míg ég a vágy, hogy adhatsz, ha remény sincs,
nincs remény, hogy visszakaphatod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-29 15:34:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-29 15:36:01
