Őrült vagyok

Hűs kebledben
megpihenni kész a vágy.
Elfelejtett,
elfelejtett csókolni e száj.
Fáj itt belül
az emésztő gondolat.
Megőrjít,
elpusztít e kárhozat.
Királynője leszek én
édes önmagamnak.
Szomorú emléke
fájó dallamoknak.

Félek, mert szám
nyílt, és őszinte.
Félek, mert belül én
megőrültem.
Bolond vagyok,
ki pusztítani kész,
ki halkan beszél,
majd ordításra kél.
Ki arra kel,
hogy könnyes a szeme,
Kinek fájó,
maró-mély a tekintete.

Ágyamba a kényszer
vígan csücsül,
Lefekszik mellém, alszik,
majd felül.
Felül, mint egy
holdkóros az ágyból,
kiabál éjjel,
hallatszik távolról.

Nem tudom, ki vagyok.
Mindig mást érzek.
Skizofrén, őrült,
bolond, lelki beteg.
Cigit kérne tüdőm,
s nem kap,
pedig nincs sok más,
mi lenyugtat.

Félő fájdalom van
ködös éjszakán.
Erdőkben, hegyeken,
dombok közt mi vár?
Nem is tudom, mit írok,
s hogy függ össze.
Csak írok, írok,
mert ez lelkem üdve.

Fejem rég lehajtottam
két kezembe,
nyitott szájjal folyik nyál
tenyerembe.
Magamban dörmögve
mondom e sorokat,
Nagyon éget,
s rám szórja az átkokat.

Nem értem, mi van velem,
elmegyógyba mehetnék.
Nem tudom, mit miért teszek,
érzem: itt a vég.
Éneklek, s dalom
nem hallja meg senki sem.
Hiába ordítok, üvöltök,
akkor sem.

Bizsereg a lábam,
állva írom versem.
Fáj minden szavad,
mar belül engem.
Rajzaim nézem,
kitéve ők a falon,
olyan vagyok, akár
egy ijesztő rémálom.

Nem tehetek róla,
én ilyen vagyok.
Nem változik e gyötrő őrült,
mindig ilyen maradok.
Rotringban a hegy
soká bírná még,
de lelkemben a nyomor
megszakadni kész.

Bosszús vagyok.
Ittam már, de szomjazom.
Üres gyomrot nem érzek,
pedig enni se ettem nagyon.
Nem értem magamat,
s félek sose fogom.
Ez az én életem,
önmagam az átkom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 20:52:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 21:03:49