tudja, hogy nincs bocsánat

Egyszer, mikor apám már a
sokadik pofonnál tartott, és én
nem bírtam tovább nézni,
ahogyan gyepálja anyámat
(aki a fürdőszoba csupasz padlóján
rántotta csecsemőpózba magát)
kiszaladtam és a konyhaszekrény
fiókjából előkaptam a család
kenyérszeletelésre használatos
"disznóölő" kését, mely huszonöt centis
pengéjénél fogva "békeidőben"
is félelmetesnek hatott.
Aztán végülis, hogy
átfutott-e rajtam vagy nem futott
át rajtam, hogy épp gyilkolni készülök-
már nem tudom. A kés azt hiszem,
a szemetesben landolt.
Ezután pedig egy "félig üres"
sörösüveget kaptam fel az asztalról,
és azzal kólintottam tarkótájékon
megvadult öregemet,
aki úgy huppant anyám és a
kád közé, mint egy nehéz
krumplis zsák.
(egyébként a "félig üres" tompább
hangot ad, mikor törik, szinte már-már
kottyanva egyet)

Mindössze tizenkét éves voltam ekkor,
társaimnál bölcsebb, olvasottabb,
ám a rendszeres otthoni problémák miatt
meglehetősen hallgatag, visszahúzódó
személyiség. És hetekkel később
mikor Magdi néni (máig szívemnek
legkedvesebb tanítónénije maradt)
óráján "szituációs játékban"
modellezni kellett egy családi
veszekedést, ordenáré (így mondta) szavak
használata nélkül
előre kiválasztott vicces
kifejezések behelyettesítésével,
nem értették a nagy derültség közepette,
én miért fakadok sírva,
miért rázkódik testem hangtalanul,
mint hidegpriznicbe csavart
lázas gyerekeknek szokott.

Persze apámmal azóta változott
a helyzet: ő nem iszik, én már
nem vagyok képes bántani őt.

Tudja és elismeri bűneit. Engem
mégis furdal a lelkiismeret.
Főleg, amikor azt látom, hogy ő is
hasonló tüneteket produkál,
mint én oly sokszor akkoriban:
csak rázza-rázza némán a
sírógörcs. Míg bele nem alszik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-10 14:30:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-10 14:30:00