aki kockacukrot evett és csalánteát ivott

az önkéntes magányos-fajta.
aki egyedüllétére maszturbál.
a csoportkép tőle távol áll,
mint a glóbusz két sarka.

hétévesen biztos kutyaszart
dobott a kisebbekre, nevetve
gúnyolta a bogarat, amit eltaposott,
és nyálasan, büszkén kapart

üres szennyeskosárban tiszta
alsógatyáért, amikor az úgyfelejtett
tévében pornót látott. beszart.
mint nyivákoló díszpapagáj,

biztos kalitkában élt tizennégy évesen,
kockacukrot kapott és sárgán
köszöngetett a beköszönő guvadt-
szemű maláj mezteleneknek.

virágot akart tartani később, biztos zöldet,
fronthatás ellen, de drótláncon,
mert félt a csalán tüskéitől. teáját
viszont simán megitta. leszűrve.

biztos szerette volna kövekkel
megdobálni a teliholdat, de a házuk
előtt valamiért soha nem ugattak fel
a foltos, kiéheztetett, keverék kutyák.  

nappal flegmán leszakította a rinyáló
hirdetést a következő undorító
színházi előadásról, repülőt hajtogatott
belőle, és sárral tömte meg. lezuhant.

éjjel pedig arra köhögött fel, álmában, hogy
libafosszínű lett kézfején a bőr. a fost
nem moshatta le, mert elment a víz, ahogy
a hold is az ablak elől. álmában beszélt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-19 17:27:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-19 17:28:45