Koporsó nélkül

futok
futok és futok
szaladok
kétségbe esve
arcokat lesve
bele a tengerbe

felé szaladok
hangját hallom
hív
mint anya gyermekét
s én tisztelve őt
tipródom felé

közben emlékek
suhannak el mellettem
vagy futnak sebesen velem
kék szemek
a zölddel egyetemben
s dühöngve szaladok
menekülve gyorsan
egyre gyorsabban
addig még szívem
csak bírja
ez iramban

és közben gondolatban
kék szemek
barna szemek
mélyebbnél mélyebb tekintetek
arcodat látom
felsóhajtok veled
és vörös rúzs egy szájon
magassarkú hosszú lábon
bakancs -na meg sok fekete
barátságok
szerelmek
csalódás, ezer magány
pánikroham, légszomjúság
csizmák
kések
nevetések
baszni makacs szeretőkkel
vidámság
öngyilkosság
kedvesség és
mulatozás
hangulatok
illatok
szagok
gusztustalan, tapló mondatok

s elérem a tengert
előveszem két fegyvert
halántékaimhoz szegezem
-gyönyörű végtelen tenger ez-

s két oldalról főbelövöm magam
-érzem, köröttem a vér szaga-
majd elnyel mélyen a tenger ég-kék habja





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-26 15:07:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-26 15:07:00