Tavasz van

Mint apró parazsak, kibújtak a rügyek,
girbe-gurba ágak tűzpiros szeműek,
azzal leskelődnek árva ablakomon;
ez az én utolsó, gyönyörű tavaszom.

Ha nem is utolsó, a hetvenegyedik,
bennem most valami vihar kerekedik,
ily felemás érzés nem dúlt még tavasszal
szívemben, lelkemben, fenyeget, vigasztal.

No, de a csöpp rügyek. Jaj, de vártam őket,
mikor pattannak ki tavasz-tűzerőnek,
mikor szállnak rá a lekopasztott fára,
(a hosszú tél után nem vártam hiába).

És íme itt vannak, velük jött a gólya,
a mi kis városunk hűséges lakója,
várja minden este a jól ismert lárma,
harsány békakórus, brekegő dalárda.
                
Tavasz van, gyönyörű tavasz van, emberek!
Hosszú hideg tél volt, fáztunk már eleget!
Gomboljuk ki lelkünk, hadd férjen hozzá a
lombosodó ágak közt a nap sugára!
  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-29 16:01:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-29 16:01:06