Átkozottul

Azt kívánom neked,
egy bűnöd legyen csak:
átkozottul szeress.

Azt kívánom neked,
szenvedj attól a kíntól:
hogy átkozottul szeretsz.

Azt kívánom neked,
álljon abból élted:
csakis engem szeretsz.

Azt kívánom neked,
félj attól a bűntől:
hogy átkozottul szeretsz.

Azt kívánom neked,
remegd át az éjszakát
attól a vágytól, hogy szeretsz.

Azt kívánom neked,
sírd át véres hajnalod
mert  szenvedéllyel szeretsz.

Azt kívánom neked,
hogy mindenben csak engem láss,
mert imádattal szeretsz.

Azt kívánom neked,
ered értem felvágd,
hogy bebizonyítsd: szeretsz.

Azt kívánom neked,
legyen sorsod mostoha
attól a félelemtől, hogy szeretsz.

Azt kívánom neked,
fejed borzasztón fájjon,
csak amiatt, mert szeretsz.

Azt kívánom neked:
emelj fel egy sziklát dühből,
s vágd a falnak, mert szeretsz.

Azt kívánom: ordíts,
félj és bőgj és üvölts,
csupán azért,  mert szeretsz.

Azt kívánom bolondulj meg,
tépd szét saját ringyó-lelked
csak azért, mert szeretsz

Azt kívánom vágd ki szíved,
dobd  mocskos kutyák elé,
hogy igazold, hogy szeretsz.

Azt kívánom, hogy önmagad
tűző máglyára vesd, s élj tovább
az átoktól: hogy szeretsz.

Azt kívánom őrülj, sikíts,
gyilkolj, ölj, reszkess még
csak azért, mert szeretsz.

Azt kívánom:
minden egyes ostoba, sötét  álmod
egyedül csak én legyek.

S azt kívánom:  
az élet ne adjon semmi mást,
csak azt, hogy így, s ennyire szeretsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-27 18:26:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-27 18:29:01