BŐR
Asztalhoz ül, hogy csirkét egyen
a nő. A bokája reszket, úgy örvend.
Nem mondhatni,
hogy kellőképpen diszkrét volnék,
azt viszont már véletlenül látom meg,
hogy úgy tesz, mint aki nem mosolyog;
mert bár két elegáns combot majszol,
nem a szája az, mire érdemes figyelni,
és nem a hús az most, ami fontos,
csak a bőr, csak az ő nyakán a bőr,
hogy mennyire finoman feszül majd meg,
azt a falatnyi csirkét, ha lenyeli.
Egy nőnek mindig pompás helyeken
nőnek ki anyajegyei, például neki a bal
tenyerén, amelybe most az a csirkecomb
fekszik, tulajdonképpen csirketérd.
Ujjai zsírosak, szopogatja őket.
Elnézem boldogan, milyen akkurátus.
A nő végül rám tekint, ajkait megtörli,
mindjárt teavizet forral.
Egy nő, mint száz
Celsius-fok, épp elég.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-05 09:06:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 09:06:15
