Három mondat a szerelemről

Felizzanak a trombiták is,
óriások fújják, majális
ez, gyönyörű tavaszi ünnep,
bearanyozza vakhitünket,
íme, végleg vége a télnek,
a hála-gyertyák csonkig égnek,
zöld lángok lobbannak a fákon,
nem tudhatom, csak kitalálom
a következő egyenletet
mindenkinek és mégis neked.

Egymásnak vagyunk, nem véletlen,
sors adta; ismételhetetlen,
akár levél a törött ágon,
lehull, és véget ér az álom;
egyszer mindegyik ébredés lesz,
aki nem hall jól, visszakérdez,
ilyenkor közel kell hajolni,
nem baj, ha nem közöl a Holmi,
csak te értsd meg jól, az a lényeg,
s hogy szeretni fogsz, megígéred.


Én is szeretlek, ölbe kaplak,
csak csendesen, nyitva az ablak,
húzd el a függönyt, ne lássák, hogy
amit keresel, megtalálod,
hogy épp most dobod le a blúzod,
arcomat az öledbe húzod,
a telihold is bevilágol,
árnyékunk a falakon táncol,
látom, hogy elpirul az arcod,
ahogy fejed ölembe hajtod…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-19 19:34:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-19 19:34:19