új genezis

az első nap nagyot teremtek
a legfontosabbat a vágyat
valahol mélyen bent egy eretnek
gondolatot amelynek
még nincs talaja és tárgya
csak önmagában fájva
vonyít egy képzelt holdra
a hiányt csaholva
árnyakat lesve
vétket követelve

második napján a teremtésnek
- én a gonosz - alkotok
és szörnyű nagy jelenések
között belevések
a tudatba akaratot
egy apró magot
hintek el várva
a kibújó csírára
szárra növényre
készülök a büntetésre

a harmadik nap az alkalom napja
szálakat kötözök egybe
csábulj egy pillanatra
egy szóra egy mozdulatra
vonulj rejtekekbe
hitvány szerelemre
rövid órákra bárgyu csókra
képtelen holnapokra
gondolva boldogan
valami mégis megfogan

így születik meg a negyedik napon
az alanya a tettnek
művemet magára hagyom
e napon a folyamaton
nem segítek
nem lendítek
működhet hát minden
semmi nincsen
ami gátat szabhat
megakadhat

bűntudatot teremtek az ötödik napon
értelmet a kezdeteknek
gondolatba rejtve titkon
a tudati síkon
gondosan eltemetve
nem felejtve
ki nem mondva csendben
félelemtől szeppenten
hogy a bűn büntetlen maradjon
a hatodik napon

a hatodik napon csak büntetek
szakítok és zárok
vétkeket sorolok szüntelen
és ha van aki még bűntelen
a megcsalt oldalon
nekik megmutatom
a bűnt a kínt a vágyat
ha kell még magyarázat
a mélységet és magasságot
a világot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.