Mezítláb--- 3

Lassan pirkad. Sötétség ölel.
Vályogból épített fal...
Az ősiség dermedt pózában...restaurálok.
Madarak. Madarak voltunk lelkem...
Körtefa kérge  tenyeremben. Morzsolgatom.
Óvom, a fészket. Kiröhögtél miatta.
Nem akartam nagyot mondani, csak...
Nézd, a rozsdafarkú felriadt. Egyedül. Magányosan.
Fák...most kéne sírni... Kisírni  minden árnyékot !
A nők szeme mindig szomorú.
Éjdió. Fák. Megrepedt burok. feszegetem.
Kemény és dühös voltál. Régi lemezek a  sarokban.
Szaggatottan...így akarom ! Begyűrni
egyik mondat végét, a másik alá . Vadkörtefák - úgy írni,
mint te... Morzsákkal tele lyukas zsebem.
Mezítláb csattogok a kövön.Jegenyenyár.
És jár a szám; beszélek... aztán abbahagyom. Minek? Kinek?
Senki nem figyel rám.
Egy délután azt mondtad, hangvilla vagy.  Minden érintésre, más...
Hinni akartam, de..
Wolf... lopott mondatok...megfázott pille....gyertyaláng...
Told odébb, a víz pöttyeit... esőnappá értünk... Hol a madár?
Mezítláb csattogok a kövön.
Madarak voltunk. Egyszer madarakká lettünk...
Könyörögkép: hadd, hogy becsapjam magam !
Ölelj, egyetlen ölelésben ! Mikor kel a nap és komlószagú
csepp körülöttünk az idő. Akkor.
De ne kopogj, érkezz csak úgy, ha jönnél !
Mezítláb-






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-31 17:13:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-02 18:00:09