Hártyavár

-aratódal-


Darabok körülöttem. Emberi részek.
Próbálgatom, hogyan passzolnak hozzám;
miként leszünk holnap szerves egészek?

Kibaszósdi játék a kirakósdi!

Belesajdul rébuszába a részeg ész,
elgondolhatatlan tört: e rész egész.
Kártyát vetek. A sors mit kirak: ósdi,

hitvány kép, egy magába omló Toronyról.

A szétzuhanó elméről, a toprongyról,
Mibe sziklát kötöz a ’jó’ Szaturnusz.
Öröklött jussom ez.: Bitang szar turnus,

életeken át! –Lám, kikelt a kereszt!-

Csúfolódik arcommal a Kelta Kereszt.
Ki tanít engem kesztyűbe dudálni?
Ki!? Ki az a szemét, ki szemétre vetett?

Hiába fonnyadok Anyám dudáin,

míg élek, a Kaszás tömi belém Papit!
Fasza’, hogy így kerül minden helyére.
-Tiporj helyettem a Kígyó fejére

vándor! Te adta-teremtette Remete!

Vigyázz! Ráng alattad is az ingovány!
Itt nem szelíd a semmi. Nem ringó árny,
foltos Napon, szépségpötty vagy rőt szeplő!

Ahol Én tanyázom, ott nem sarjad arány.-

Igazi legyél, ne pusztán szereplő!
"Mondom újból, újra; magamnak, magam."
Ha szóba mersz elegyedni, testben is merj

Velem. Nem vagyok szerethető. Ismerj!

-Drága bárki, ha úgy találod ’marquis’
érdemel még pár ütleget, pár rúgást,
ne habozz! Passzírozd szét a részleteket,

a száz ördöngös-ragadós darabkát!

Ezek amúgy is sovány részleletek,
s egészükben sem érnek egy fabatkát!
Te rongyos ölű élet, nyisd a 'Sade' ki

                      már






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-29 14:42:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-01 07:03:40