Völgyi beszéd
Elfertőződött az az átkozott régi seb a szívemen
Vékony vörös vonal fut felfelé, karomban rángatózó idegen
Tehetségem dallama utolsóként bárgyún elkenődik az államon
Úton-útfélen összeszedett lábnyomok, hűlt helyüket keresik a hátamon
Üszkösödnek a hegyek
Levéltetvek lepik el várandós babámat
Mint ejtőernyőst, döngő zöld legyek
Kísértek, míg megleltem íme hazámat
Lélekvesztőmet szomjasan nyeli a nádas
Halálom hullám a feltámadott magyar tengeren
Hiába esküdtem, soha nem voltam házas
Süllyed a Globe-színház hajó, merni nem merem
Szigetjeim illanó mennyországokba térnek
Lottónyertesek vánkosára hajlik a rőt zenit
Zsenik hegedülnek a szappanoperával mosdó istenadta népnek
Milliárdos glóriát csiszol magának az uralkodó elit
Hogy nem oktalan alakult így, elfogadtam
Szélvész gyors paripák pofájába harap a zabla
Irányultságról vallok, absztrahált kárhozatban
Utolsó szóra tárva másik orcám azt mondja: Blabla...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-16 09:47:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-16 09:47:02
