Tranzitok 3


I.
„elomlunk porrá”
vastag üvegeken
vagy a földek járható bugyrain
hívjuk ezt is úgy:
felület

osztom meg veled
Magam
a kafetériák
hisz-
tériák
de a mellük feszesen ragyog
köddé válok
mint a KÖD!
és persze
néha…
ragyogok…
most veled
ne vegyél
komolyan

én is fizetek
étkezek
csekkeken
lakatom jól
a konzumhölgyeket
karácsonykor szalon-
cukrokon

édes vagy és a sweet
a sem(m)i
tartósíthatatlan
de nem tartható
az el-
tarthatatlan
II.
„elomlunk porrá”
mint ezerkilencszáz-kilencvenhárom
novembere
és a gallyak ostobaságába
meg a hóba
ragadunk bele
fél szavakba
őszinte vagyok
egy lakást keresek, hogy le tudjunk zuhanyozni
de csak a köd miatt
ami a sínekre ragadt
az van most is
MA…
ne kérdezd mikor
MA

III.
legyünk szerelmesek
SZERELMESEK!
biztosan tudom
hogy a mozdulat csak túl jó
és van túl
a túl jó mozdulaton

IV.
rh +
és talán Te is
rh(x)
ragadozó konvektorait
mutatom mi történt
de csak a szemed követ
lélekből vagy és én a lelked
Én vagyok a lelked

Gondolkodtál már ezen?

V.
ma írni van kedvem
és inni akarok bele
a testedből
és akarok a testedre
abból a borból
önteni kicsit
amit
nem tudom
cabernet sauvignon

VI.
legyen ma egy pohár víz…
a hangod, ahogy remeg
„valahol a fényeken túl”
de itt vagyok
és veszíts el megint
hogy, megtalálj
újra

VII.
ma sírni van kedvem
és most biztos nevetnél rajtam
hogy mennyi minden összeíródott itt
ÉN mégis összeillesztem
a múltunk pontjait
darabjaira szedem
és a túl…állítom
túl kétezer-tizenegyen

VIII.
most sírok kicsit
„élnek az emlékek még valahol”
nem (mentes) kockázatos
de megéri játszani
bolond lennék, ha nem lennék bolond
és így könnyű kimondani

IX.
emlékszel, hogy szerettél?
én nem kértem sokat
csak tükrében szemednek
megpihenni
és menni a Tűzbe
abba a hülye Tűzbe
meghalni
most meg sírok és a tűz
kikacag

X.
nehéz ezt a tizest elkezdeni
és azon gondolkodom
mi van ha nem tudom
elküldeni Neked ezt a fészbukon
és pirossal most alá is húzza
kijelöli!
de Én leszarom
úgy írok le mindent
ahogy akarom
és ahogy
gondolom
ezt a verset is
ha az egyáltalán
de nevezzük csak
-szavaknak-
neked
tolódnak egyre csak a milliméterek
és a „hexameterek”

XI.
be kell, hogy fejezzem
mert
a „költő” túlszaladt
de annyira szerette volna
hogy elmondja
és meg is tette talán
a virág…ami van…
Kisvirág…
most kinevetsz?
én mégis bátor vagyok
letépem amit leszabad
enged, hogy veled legyek
hogy Neked legyek
Szabad…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-27 21:50:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-27 21:50:46