Akiért

Tegnap láttam régi szerelmem,
akiért az lettem, ami most vagyok,
aki miatt részegen a sarat téptem,
és megfagyott, amihez hozzáértem,
hej, szegény, édes húsú asszonyok.

Tegnap azt hittem, megint nyár van,
egy pillanatra gyertyáztak a gesztenyék,
mégis, valamiért nagyon fáztam,
ahogy ott álltam lódenkabátban
a rakparton, s fel-felvihogott a vízen úszó hordalék.

A Roosevelt téren épp megállt a villamos,
nem szállt le senki, így hát tovább billegett,
távolabb, a csillagász dőlt a korláthoz,
és bámulta, hogy pár sárga samponos doboz,
a szürke hullámokon az égnek integet.

Tegnap -nem tudom- mi hozott erre
hiszen azóta a semmit lakom,
bár ezerszer meghalt, de ezerszer újra szülte,
szerette, gyűlölte, majd összegyűrte
neved, ha számolta betűit szívem, e kifosztott Harpagon.

Tegnap, lehet a szél sodort,
keresztül a városon, utcákon, tereken,
aki lélegzett tegnap, az belőlem kortyolt,
de csak néztem a fényeket, amiket az éj horgolt,
melyek lassan kicsordultak a kötőtűágak ütötte réseken.

Mögöttem egyre több lépés koppant,
rágyújtott, majd köhögött a félhomály,
már szemeteskukák dörömböltek mellkasomba',
és a törött habokon zörgő árnyékomra,
rádobta vörös vásznát az első napsugár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-28 23:41:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-28 23:41:04