Karácsonyi előbb-utóbb ima

ELŐBB
A csillag - innen szelíd, pisla fény -
de ahol él, ott pusztítóan isteni,
haragvó és bosszúálló ég-test;
itt meg hinni tanít, s megtanít a szépre -
mindaz, ami szörnyű ott és átok,
gyermek lesz itt, és jövőbe tátog.

UTÓBB
Ha fölnőni segítesz, tudod-e, mit teszel;
mához a holnapot miért is illeszted -
a vége felől soha nem érted, mit tettél;
a bizalom fontosabb, mint a józan ész.

IMA
Minden sorom titkos előttem,
mivel nem tudhatom a folytatást,
és ha jól belegondolok, igen,
a múltam is lehetne egész' más.

Amikor isteniből indítok,
hiszem: az Örökkévaló tette
minden sejtjében örökkévaló,
és legrégibb múltam - a legifjabb,

amit hiába lepne be jég, a hó,
a sivatagi homok, űrcsend, sugár,
mert mi egyszer létezett, nem lehet,
hogy sorsa feledés, pusztulás.

Akár a tiszta víz szeret szomjat,
szegett kenyér - megbecsül éhezőt,
eredmény tiszteli fáradságod,
maga köré a kart gyermek fonja -

hátralépek; nézem soraimat -
gyermekben ott a megtestesülés,
alakká fordított örök ima,
végleg mi eget és földet áthat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-25 16:07:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-26 00:07:41