(pont) most

- Nincs befogadóbb az időnél, már egy pillanatba is minden belefér. -


Valahol valaminek vége, de van, akinek most kezdődik a meséje.
A Keletiben vonatra várnak éppen, egy buszon anyóka bajlódik
menetjegyével. Rengetegen kelnek át a zebrán, szélvédőre pattant
kő miatt aggódik a sztrádán egy sofőr, üveget fújnak a gyárban, ki-
csengetés, a terem kiürül. Bogarak másznak kettes ablakok között,
egy lakásba eső csöpög. Kéményt kotor az arra érdemes, üvölt egy
skizofrén, nem pusztán látszólag beteg. Pénztáros téved, a vevő
dühöng, szarkát a biztonsági őr most nem csípett fülön. Anyu talán
tanácsot kér szép Szűz Máriánktól, apu leemel egy baracklekvárt a
polcról. Az egyik szomszéd horgol, a másik védőoltásra vár, valaki
határozatlan, válasza egy kimért talán. Madarak elégedetlenkednek  
etetőnél, csodára vár, aki csak látszólag él. Valahol táncolnak, akad
közöttük részeg, a gátlásos fiú még mindig nagyon félszeg. Politikus
ásít egy dohányzóteremben, magát sem érti már a parlamenter. Érbe
csobban a kő, nyaralni indul két előkelő. Szerelmet serceg sok ezer
szú, érlelődik a polgárháború. Kiskorúak cigiznek titokban, a kamion
lerobban. Úttestekre őzek szaladnak csoportosan, akit tegnap gázoltak
el, most azt sem tudja, hol van. Cipőt próbálnak lábra, valaki fáradtan
beledől az ágyba. Ordibál az igazgató, mert a költségvetés nem lett
biztató. Megremeg a föld, rettegnek sokan, a jómódúnak aranyozott
ékszerdoboza van. Láncok görcsölődnek kádak szélein, fodrászok
fésűitől hajak bomlanak, elmerülnek szigetek, sokan szép szavakra
sem számítanak. Virágot kapnak lányok, előkerülnek dohosra feledett
ballonkabátok. Cipőfűzést tanul a kölyök, én a gép előtt ülök. Ismét
törik egy láb, lerepül a végtag, a perverz nem tudja, hogy mi a nemi
erőszak. Lombikot ráznak kesztyű fedte kezek, megszületett az újabb
felekezet. Moslékot öntenek disznók elé, gólyák indulnak a határ
felé. Atkák bujkálnak szőnyegekben, fura hormonok barátkoznak
leépült szervezettel. Valahol parázs lobban lángra, tűz kap bele az
ágyba. Vizet húznak falusi kutakból, levesek finomulnak ebédig a
sótól. Receptet ír az idegorvos, egy fehér blúz most lett olajfoltos.
Valakit hozzávágnak a falhoz, morzsákat nyög az abrosz. Vonyít a
megkínzott kutya, tüdőnek hálálkodik egy régi trombita. Erdőn fa
reccsen, tengerpartra sodródik a deszka, valakit ma is csigáz a lepra.
Beindul a mosógép, villanykapcsolóhoz ér az ujj, kovács kalapál,
bíró dönt, ezren ordítják: Na, fújj! Egymásba fonódott ujjak kezdenek
szakadozni, villanykörtére feszül a stoppolásra váró zokni. Kialszik
a gyertya, fejfa kerül földbe, esküdöznek millióan - mondják, hogy
örökre. Csókolóznak a téren, porcok morzsolódnak darabokra térdben.
Konvektor kattog, rendőr büntet, hallókészüléket adnak a félsiketnek.
Edény csorbul, szemcsepp könnyez, a világ fordul és észre sem vesz.

Pedig élünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-28 07:40:19
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-28 07:40:19